Én mindig azt hittem, hogy az én osztályközösségem volt a legrosszabb. Csalódtam olyanokban, akikbeől azt nézte volna ki az ember, hogy életre szóló barátsgot kötött velük, ők aztán biztos, hogy mindig melletted lesznek. De persze, hogy nem így történt. Egy valaki maradt csak velem, de máig ő a LEGJOBB!
Meg van ez a dolo, hogy onann jön a segítség, ahonnann aztán tutira nem várod.
A sztori annyi, hogy 3vizsga egy héten és egy zh meg egy szakítás, vagyis valami olyasmi, hogy "ez nem fog most működni...blabla" a többit már meg sem hallod, mert minek... Egy ilyen hét után mire vágysz a legjobban? Igen... tánc, buli, emberek, kiadni a fáradt gőzt...
Hála az Égnek lehetőségem is nyílt rá. És itt jön megint az osztályközösség. Amilyen kicsi a világ, egy rég osztálytárs újra belelépett az életembe. A sztori már önmagában elég sok véletlenek sorozatát tételezi fel, de mondjuk, hogy a mi hipotézüsünk ez: Véletlenek nincsenek, csak felismert és fel nem ismert törvényszerűségek!
Szóval csaptunk ketten egy görbe estét, nosztalgiáztunk, boroztunk, és elkeveredtünk valami buliba is, ahova én nem tudom hogyan csinálta, de szerzett pecsétet... annyi marhaságot hortunk össze, mint már régen nem senkivel.
Azt mondják amúgy, hogy kéne könyvet írnom. Hogy mik történnek velem, mert elég szórakoztató tud néha lenni, a helyzetek abszurditása. Talán majd egyszer bele is kezdek, de egyelőre még csak próbálkozom, kicsit gátlásosan irgálom az uncsinak tűnő, másnak semmitmondó dolgokat.

Iagzán szép napokat mindenkinek!

Március óta ide se néztem. De tényleg! Semmi. Eszembe se jutott, hogy írjak, vagy egyáltalán. csak futkerásztam, mitn pók a falon. Pedig elég sok minden történt. Szép soraba lássuk is. Tavaly még egy szobával arrébról írtam, most meg már egy újban, itt is nagyon jó, főleg, hogy nagyobb
Sajnos megint épp vizsgaidőszak van, amit nem szertek és most is iagzából tanulni kéne...
De jön a karácsony és megint bajban vagyok, hogy kinek mit vegyek, ki minek örülne.
najó, megszólalt a lelkismeretem... vissza a tételekhez. Holnap pedig együttes erővel tessék értem szorítani!

Tavaszi szél vizet áraszt....lálálálálálá
Csiripelnek a madarak, rügyeznek a fák, regel hűs szellő simogatja az arcom, minden oylan szép. Kívánom mindenkinek, hogy legyen boldog! Én törekszem rá, és remélem, hogy hamarosan néven is lehet majd nevezni. Pl: újra kezdődnek a próbák!!!
most sietek, szép estét!
pá

Hétfő. Újabb hét, újabb fogadalmak, újabb tévedések... Egyszóval az élet megy tovább.
De vmi változás kéne. Először is: egészségesebben élni. Épp olvasom a Civilizációs betegségek című részét a Mesterkurzusnak...
Az idő egyre szebb, örlök neki. Akkor most elmegyek és beszerzek pár dolgot, ami kell, és megpróbálok mosolyogni. Bár sajna megint sok energiám elment sok ostoba dolgon, amin úgysem tudok változtatni...
szép napot midenkinek!

Holnap is nap lesz..és lefeküdtem aludni. Reggel felkeltem,szerencsére még volt reggeli. Bementem órára,és hazajöttem.Most rendet kéne tenni. Jajjj, ez szánalmas... Helyzetjelentést írok. Ez a mély. Ennél nincs lejjebb, az tuti. Hogy ennyire unalmas legyen egy nap... a legnagyobb történés benne az lesz, hogy cipészhez viszem a tűsarkú cipőm és reménykedem, hogy meg lehet még menteni az életét. Nem is tudom...illetve..de. Ne várjam..majd jön,mikor nem várom,majd akkor rádköszön, mosolyog és elvarázsol,és felrepít,és ...De valahogy már nem igazán hiszek benne. Tenni kell érte. Ne várd, hogy majd az a valami: munka,szerelem, kiskutya, aranyhal..bármi,ami után nagyon vágysz megváltoztatja az életed. Előbb neked kell megváltozni, hogy jöhessen az,ami tovább alakít. Olyan nincs, hogy várod, hogy jöjjön a megváltás és jön és akkor majd egyszercsak 10kilóval könynebb vagy és olyan boldog, mint még soha. Igenis! Tenni kell érte. Hmmm. Elemezzük tovább a tegnap írtakat! Emberünk, nevezzük...Lucának, otthon tesped és várja a NAGY szerelmet. De nem igazán tesz érte semmit. Illetve annyit, hogy elmegy bulizni és pasizik. Csak annyi kéne még, hogy kiírja a homlokára: könynen kapható. De persze ne értsük félre. Luca nem olyan. Nem megy el egy éjszakára. Akkor végképp szembe köpné magát! Szóval csak bulizik, hülyíti a jónépet! Mint egy bazárimajom! Ő megteremti az alkalmat, tesz vmit, de az nem a legjobb. Szóval hogy is van? Tegyek érte, de mégse, mert majd jön. Tehát ahogy Popper Péter mondaná: semmit se túlságosan. Meg kell találni az aranyközéputat. Hiába. Az élet, a reneszánszban is csak élet volt. Akkor is csak férfiak én nők élték, annyi különbséggel, hogy akkor még nem volt net,tv,rádió, Milka csoki.
Nem könnyű ügy.
Hé,még annyit! Van másik fele az embernek? Biztos mindenki hallotta azt a mondát, hogy megharagudtak az istenek az emberre és szétválasztotta az embert, ami addig két összeforrt testből és lélekből állt. És azóta is keressük a másik felünk. Ez tényleg létezik? És tényleg csak egy van belőle? Mert akkor igen kicsi az esélye annak, hogy valaha is megtaláljuk! De igazából, azért is igen erősen meg kell dolgozni, hogy valakire azt mondhassuk, miután elvesztettük, hogy a másik felünk volt. Mert megszerezni bárkit meglehet. De megtartani...azért kell dolgozni. Még jobban! Nulláról könnyebb eljutni az egyre, mint egyről a kettőre.
A kérdés tehát a régi: mi a következő lépés???

"Nem olyan csúnya..ha sokáig nézed megszokod!" így bizatta egyik bnőm anyukája a lányt,aki kétségbeesetten kepeszt a pasik közt. De én azt mondtam neki, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ronda férfiakkal táncoljunk...
Akkor most hogy is van ez? Külcsíny, vagy belbecs?
Nehéz. Ha elmész bulizni, tuti, hogy külcsíny. Rohan az idő, rövid az éjszaka, ha táncolni, inni vmit és még beszélgetni is akarsz,várni arra,hogy randira hívjon...kevés az a pár óra...tehát a könynebb utat választod: olyat keresel, aki bejön. mivel nincs idő arra,hogy felfedezd a lelke szépségét,hogy az egész embert lásd, ne csak a jólfésült, sármos pasit...de ha meg ezt teszed,sokszor pofára eshetsz. És vagy te dobod a pasit, vagy ami még rosszabb...téged dobnak...
Máshol meg hol ismerkedj? Nem jár mindenki múzeumba...vagy ha igen,akkor az egy bölcsész fiú...és a bölcsészek csak egymással értik meg jól magukat. Tiszelet a kivételnek...Nincs idő arra, hogy megállj, mert tanulsz, ténykesz vmi számodra kedveset, barátaiddal vagy, hazamész a szüleidhez, olvasol,magad vagy a szobában és kcisit elmélázva nézel magad elé és felteszed a kérdést: Mi a következő lépés? Ekkor eszedbe jut, hogy a Marika néninek megígérted, hogy beállítod a Romantica csatornát huszadszorra is a héten, mert megint elállította. Felkelsz hát a fotelból és átmész mosolyogva. Bűntudattal bekapsz pár sütit, amivel megíknált és vissza bandukolsz a lakásba, ahol már felforrt a teavíz, de nincs is kedves már teázni. Leülsz, és arra gondolsz, hogy a következő buliban egy barna szemű pasival akarsz megismerkedni. Mindezt persze azután, miután megfogadtad, hogy ezentúl nem a külső számodra a fontos...hát igen, a megszokás. Nagy úr...És urrá lenni rajta, szinte lehetetlen...