Még pár perc és kitör a szabadság...
Minden egyes percét boldogan, elégedetten, tevékenyen, kipihenten, aktívan, mosolygósan akarom tölteni.
De lehetséges ez?
Ekkora elvárásokat zúdítani a saját nyakába az embernek? Méghozzá magával szemben!
Hiszen ezt a szabadságot nem csak én fogom irányítani....
Akkor most mondjam azt, hogy aki körülöttem van legyen mind boldogan, elégedetten, tevékenyen, kipihenten, aktívan, mosolygósan nézzen ki, akarom mondani érezze magát???
Lehetséges ez?
Valójában nem hiszem.
Ahhoz, hogy a szabadság után kipihenten, feltöltődve térjek vissza nem elvárások kellenek, nem nagy célokat kell teljesítenem és egy aha érzés a végén, hogy minden kipipáva!
Az összes hegy megmászva, a wellness szálló minden kínálata kipróbálva, az összes helyi specialitás a gyomromban és NAGYON finom volt!
A bőrőm csokibarna, kipihent az alakom fantasztikus, mert a szabadság alatt csak egészséges, diétás ételeket fogyasztottam.....
Na nem!
Élni akarok! Szabad lenni! Megkötöttség, határidők elvárások NÉLKÜL!
Az tenni, enni ami jól esik!
Úgyhogy indítok egy jó kis futással!


10Km ig meg se állj.....!

Igen már egy éve, hogy ismerem a másik felem, Gábort!
Tavaly 17:00 körül ismerkedtünk meg egymással és kezdődött el a boldog kalandos életünk!
Azóta sok-sok élménnyel gazdagodott mindegyikünk!
Már pár hete elutaztunk kettesben "megünnepelni" magunkat Almádiba, ahol egy éve a szerelmünk lobogása a legforróbb hőfokra forrósodott.
Most is ugyanolyan jól éreztük magunkat, végigjártuk az akkori helyeket és újakat fedeztünk fel!
Szerelmünk teljesen elmélyült, Gábor ezt tegnap úgy fogalmazta meg, hogy nélkülem már nem tudna élni!:-))
Én is így érzek, fontos Nekem és hiányzik, ha nincs mellettem!
Azért még hétvégére is ki kellene találnunk valamit, hogy emlékezetes legyen az egy év fordulója!
Talán végigjárhatnánk az első andi helyszíneit, esetleg hivatok elő képeket az elmúlt egy évről....
Gonodlkodom a meglepiről....



Egészen más örömök is értek!
Autótulajdonos lettem! Van egy tűzpiros kis Opel Corsam! Minig is ilyen kis autóra vágytam és most, hogy megvan, nagyon örülök neki!
Júniusban pedig kis kutyám lesz! Egy tündéri kis németjuhász...már nagyon várom, ő lesz a család szeme fénye! Remélem szeretni fog minket!:-)
Mi mindent megteszünk érte:-))
És az esküvő, hát már azt is el kell kezdenünk komolyabban szervezni, átgondolni, mert egy év múlva már nagyon fogok izgulni, hogy minden a legtökéletesebb legyen!

Már az ujjamon van vagyis volt, de amit hazaérek ismét felteszem...Gyönyörű, de nehéz...Olyan mint a kapcsolatunk.
Miután vitázunk utánna történnek velünk ilyen dolgok, mint lánykérés, nyaralás vagy hogy elkészül a karikagyürűnk....
Mindig előtte vitázunk és megbocsátunk egymásnak, megbeszéljük és akkor történik valami nagyon jó!
A holnapi nap is olyan jó lesz, megyünk együtt az új Q7-sel, gyönyörű! És a színe is valami csodás!
Csak annyira bánt, hogy az anyja mindenbe beleszól! Az meg a legjobban, hogy Gábor mindent közöl vele...Utálom, hogy ilyen!
Soha semmi nem felel meg neki, az meg főleg nem ami nekem tetszene! Remélem minnél előbb elköltöznek. Ez most biztos nagyon gonoszan hangzik, de így érzem. Megvan az én kis világom Gáborral és abba ne szóljon bele senki olyan, akinek a véleményét nem kérjük!!!
Már úgy vagyok minndennel, hogy jobb lenne, kettesbe összeházasodni, kiválasztani a telket, a házat, úgy hogy senki nem ad tanácsot.
Ha meg belebukunk akkor belebukunk!
Örülök a gyürűnek, de ezek az anyós dolgok beárnyékolják egy picit ezt az egészet....
Remélem a hétvégét kettesben töltjük, csakis kettesben!

Az vagyok...egy kis bolondos kislány, legalábbis annak érzem magam!
Egy szerelmes 16éves tininek, akit most csókolt meg álmai pasija!
Pedig milyen messze is van az az idő, mikor én 16 voltam!
Azt hittem korábban , hogy soha nem lehetek olyan szerelmes, mint most! Repkedek, mosolygok, ha Vele vagyok, sőt már akkor is, ha csak rá gondolok!
Szeretem minden kis porcikáját! A szempilláját, a fülét, a szája ívét a a mosolygását, azt ahogy levegőt vesz mielőtt elkezd mondani valamit, az ahogyan lép, ahogyan tarja a fejét, azt ami a véleménye a világról, a hosszú beszélgetéseinket, a gyertyafényes estéken való meditálásainkat, a közös reggeliket szombatonként az ágyban, azt ahogyan vezet, azt ahogyan gondoskodik rólam, ahogy betakatgat este ha fázom....
Még így soha nem éreztem, ilyen hosszan pedig biztos, hogy nem, ilyen tartósan és intenzíven!
Ha majd valamikor újraolvasom ezeket a sorokat, biztos egy butuska kis álmodozónak tartom majd magam, de szerintem még akkor is ilyen szerelmes leszek és rábólintok, most is így érz....




Hihetetlen, előbb hívott, hogy meghalt a nagymamája!
Milyen az élet, én Róla álmodozom, Rá gondolok, elképzelem ahogy mosolyog, ahogy nevet, ahogy szeret engem és közben elmúlik egy olyan élet aki hozzá közel állt, aki neki fontos volt! A hanga megtört volt, ijedt, döbbent éreztem ahogy mellbevágta ez a hír...Éreztem, hogy most még meg kell emésztenie a dolgot! Úgy átöleletem volna! Annyira szeretném, ha az ölembe hajtaná a fejét és én símogathatnám...
Az én nagyim karácsonykor halt meg. Sokáig nem fogtam fel! nagyon szerettem, hiszen valamilyen szinten ő nevelt fel gyerekkorom elején! Az én mamám! Kb. 2-3 hete érzem, hogy nagyon hiányzik és apa is mondta, hogy neki is! Eddig is hiányoltam, de azóta sokkal többet gondolok rá...talán most sikerült apával felfognunk, hogy ő már nincs?
Gábor nem tudom, hogy fogja feldolgozni, én sírtam.Sokat. Ő nem fog ismerem...Érzem a gombócot a torkomban amit ő is érezhet!
Éreztem már tegnap óta, hogy valami rossz fog történni! ezért is hívtam fel délelőtt, hogy hogy van...Ő furcsálta a kérdésemet, de mondta, hogy jól van! Hát ezért éreztem ilyen furcsán magam, mert legbelül éreztem, hogy valami történni fog, ami az ő lelkét érinti, zavarja...
Most többet nem írok, várom, hogy Gábor jelentkezzen...

ki érezte magát úgy magát elégedetlennek, hogy mindene megvolt?
talán mindegyikünk...vagy túloznék? mások talán nem analizálnak gondolkoznak az érzéseikről a körülöttük való világról???
nem tudhatom.
mindenem megvan...szuper állásom, barátom, akivel együtt élet, eljegyzett, gyűrűt nézegetünk, nagyobb lakást keresgélünk, külföldön nyaralok, sőt a munkám miatt járok Németországban is, sportolok...
mégis valami annyira feszít bent, annyra kirobbanna belőlem...úgy kifutnék néha a vilgból!
okát nem tudom, keresem, de nem sikerül megtalálnom...
olyan dolgokon akadok fent amik korábban is zavrtak, de nem ilyen mélységben!
jelenleg az alakom van a toppon...fogyni akarok kb. 1 hónapja, de eddig csak 1kg-t híznom sikerült...annyira groteszk, ahogy szenvedek, hogy megálljam nap mint nap, hogy megegyem a csokit mások meg a világ túloldalán örülnek, ha ételhez jutnak....
régen ilyenekből mindig sikerült erőt merítenem és éreznem mennyire szerencsés vagyok, de manapság ezek a tények mégjobban lehangolnak.
érzem, hogy a páromnak rettenetesen meg akarok felelni...
így is nagyon imád és szeret, szerelmesek vagyunk egymásba, de az óriási és állandó megfelelési vágy már talán születésem pillanatában megjelent...
a születésemkor is gyorsan kibújtam a nagyvilágra, hogy megfeleljek anyának, hogy rendes gyerek módjára ne szenvedjen sokat:-)
vicces az egész, de ez végigkíséri egész életemet, bár tudom ennek köszönhetem azt ahol tartok, azt aki vagyok és aki lesz belőlem...hiszen kihat a jelenemre, de egyre inkább a rossz hatását mutatja!
az ajándék nélküli teljesítést, a dícséret nélküli küzdelmet, a harcot eredmény nélkül, hiszen az oly fontos igen ügyes voltál visszacstolást örömét nem adom meg magamnak...hogy miért? mert veszteségnek, időpocsékolásnak érzem, de emiatt örlődőm...
de az idei búzából nem szabad, hogy liszt örlődjön, változtatni kell a folyó folyásán, mely a vizimalmothajtja! Pár biztonsági gátat, gátrendszert, duzzasztót be kell építenem, amelyek az energiát adják, mint apró erőművek....mert energiára van szüksége a testemnek lelkemnek, nem pedig hófehér porszerű lisztre, melynek szemcséit elfújhatja a szél.
És mivel a liszt szénhidrát, ezért csupán hízna tőle az édeségektől kerekedő hátsófelem
Előre a vízerőművekkel és duzzasztokkal!
Kalandra fel....(ismét)

Őrül forróság van kint...majd elolvad minden...
Amikor hideg tél van mínúsz 10 fokok és fúj a hideg szél szoktam sétálni a kutyámmal a réten amit teljesen belep a hó. Olyankor hihetetlennek tűnik, hogy felolvad majd a jég a Duna vizén, hogy kihajt a fű, hogy a fák majd lombosak lesznek ismét...
Most pedig nehéz elképzelnem, hogy fog majd fújni az északi szél, tombolni a hideg...
Főleg azért foglalkoztat így fél 3 tájban az időjárás, mert egy órán belül megyek futni, készülünk a maratonra, már alig van egy hónapunk odáig...
Ma próbálták felfújni a rendezvényt és jó széles körre kiterjeszteni, de talán sikerül elérni, hogy csak 7en fussunk, ahogyan tervben volt!
Nagyon nehéz ilyenkor futni..., mikor érzed, hogy ha csak a napon állsz vagy legyen csak az árnyék, akkor is gyöngyözik a homlokod, csorog végig a víz minden hajlatodból...de mi dacolva ezekkel a körülményekkel méginkább megterheljük szervezetünket, hogy patakozzon rólunk az izzadság, olvadjanak a zsírtarlalékaink, teljen meg a tüdőnk a párás dunaparti levegővel és újabb méterrekkel, kilóméterekkel több kerüljön a lábunkba, a zakatoló szívünkbe, ami mint egy jó motor hajt minket előre, hogy elérjük a célt és sikerüljön megvalósítanunk az álmunkat!
Ezért érdemes csinálni! A futás utáni felemelő érzés miatt, az egészségünk miatt és talán a fittségünk miatt is!
Fogyni akarok egyébként, hogy sikerül-e? Nem tudom de akarom!:-) Nagyon! Nem kell sokat csak az eljegyzésemre akarok jól kinézni, na meg a futás is könnyebben menne szerintem!
Az eljegyzés!
Egyre jobban érzem a komolyságát a felelősségét, azt hogy ez nem játék és hogy mivel is fog ez járni...
Kicsit ijedtek vagyunk, mindketten, talán elmúlik, de ma már nem érzem a terhét a felelősségnek!
Kezdjük a jó oldalát látni és a félelmeinket háttérbe szorítani. Végülis mi ezt örökre tervezzük és talán magától az ÖRÖKKÉ szótól tartunk! A legjobb azonban, hogy nyíltan és őszintén ki és megbeszéljük ezt egymással, tabuk nélkül őszintén...én mindig erre vágytam!
És a forróságra, amit érzek, mikor ránézek és amit érzek amikor átölel és amit érzek most hogy a hőmérő talán 35 fokig kúszott és amit érezni fogok, mikor elindulok futni és megteszem a lépéseket amik egy hosszú úton inditanak el engem és kettőnket is!