most is csak sírok.hónapok óta tönkrement a kapcsolatunk.minden egyes nappal érzem hogyan szakadunk el egyre jobban egymástól.mára már teljesen eltompultak bennem az érzelmek feléd.ha rád gondolok van hogy már csak haragot érzek...néha már azt se.semmi egy nagy üresség.már csak a boldogságunkat siratom ami még azelött volt hogy te szabadabb életre vágytál.akkor még nem akartál egyre jobban elszakadni tőlem.csak arra vágytunk minden egyes nap a szerelemtől lázasan hogy együtt lehessünk,és szerethessük egymást a napminden percében.amikor még szorosan öleltük egymást..és minden nap megfogadtuk egymásnak a szerelemtől megrészegülve hogy örökre együtt leszünk.
azóta eltelt lassan egy év.életem legboldogabb fél évét adtad,sosem hittem volna hogy ez a szerelem is megmérgeződik,elmúlik egyszer.
esténként csak sírok az ágyamon és arra gondolok hogy boldogok lehettünk volna még sokáig..nagyon sokáig.
de te más példát látsz magad elött,más életeket. a barátaidat.
megpróbálom a te szemeddel nézni a világot,látom a barátaidat mind szabadok ( a te szemeddel a szingliség a szabadsággal egyenlő) és gondtalanok nem kell másokért felelősséget vállalniuk,nem kell más érzéseire figyelniük,csak mennek vakon a nagy világnak.
ott van egy barátod akinek van barátnője már régóta és úgyérzed ők boldogok abban a kapcsolatban amiben alig találkoznak,alig vannak együtt,érzéseiket nem beszélik meg csak vannak külön-külön és azt mondják ők egy pár.de én beszélek a lánnyal és néha érzem ahogy ugyanúgy szenved ahogy én.de te ezt nem látod.
példának tekinted ezt és ugyérzed te is tudnál így élni.de én nem .és te ezt nem veszed figyelembe.minden egyes nappal érzem a fájdalmat amit az üresség ad.az az űr ami a szívemben van és te töltötted ki valaha.
éreztem a felszabadult szerelmet,boldogan öleltelek,imádtalak.
ma már ha msnen beszélünk..csak kapálózok sírva , néha még ragaszkodom a múlt szépségeihez,próbálom felhíni a figyelmed magamra,próbálom elmondani a fájdalmam,elmondani hogy mi történik bennem,mi megy végben a szívemben.
eddig éreztem a szívemben hogy hiányzik a pocak.
de ma már csak a fájdalmat érzem amiatt hogy elveszítettem.
de hiába mondogatom neked.csak annyit mondasz hülyeség,meg hogy hülye vagy.aztmondod hagyjalak békén.nem hallgatod meg,nem gondolod át.nem érdekel.még valaha azt hittem hogy elkell neked mondanom hiszen még visszafordíthatjuk a folyamatot közös erővel..te is akarod..mára már csak megpróbálom neked elmagyarázni miért történt a változás kapcsolatunkban.
nemhiszem hogy nem veszed észre hogy minden más.de téged nem érdekel az oka,és főleg az nem hogy meglehet-e még változtatni a helyzetet.
fáj magamnak bevallanom hogy már nem vagyok az számodra aki voltam,nem állok mindenki fölött a szívedben,nem én vagyok a legfontosabb...mert nem is vagyok már fontos.minden percben érzem ha együtt vagyunk hogy alig várod hogy a fiukkal lehess.mára már ők számodra a világ.és ezt te is nagyon jol tudod. de valamiért nem akarod magadnak bevallani.
miből áll egy napod..csak gondold át egy pillanatra.ha ide leírom neked talán látod hogy itt valami hibádzik
felkelsz délben,kimész kosarazni a fiukkal, ha nem kosarazi akkor kondiba,sőt újabban focizni.
délután ha visszaértél lefürdesz felöltözöl és elmentek meccset nézni,majd este ha vége a meccsnek elmentek pókerezni,utána pedig bulizni.
kérlek hova illek én itt a képbe?
a kapcsolatunk ma már nem szól semmiről.esetleg kielégítem szexuális vágyaidat de ennyi a szerepem az életedben.
hiába erőlködtem hogy visszakerüljek az életedbe Kornél.látom hogy minden hiába.és tudod mit.
már nem erőlködöm.legyen így.ha ezt akarod engedek az akaratodnak.egyszerűen felejtsük el egymást. had legyek újra boldog valamikor. melletted már nem leszek az.az estéimet végigsírom,minden napom pokollá tetted.mert fáj ..csak tépelődök hogy hol rontottam el.
sajnálom csak szerettelek volna szeretni örökké.
hidd el a te boldogságod pedig felhőtlen lesz...már senki nem fog nyaggatni hogy szeresd...szeresd jobban..és mégjobban.
ugyérezted megfolytalak a szerelmemmel Kornél,én ugy érzem megfolytassz azzal hogy elveszed tőlem a szerelmed az életet adó levegőt .
LÉGÜRES TÉRBEN ÉLEK.MEGSZAKAD A SZÍVEM.
és úgy érzem hiába szerettelek..nem tudom mondhatom-e még ma is hogy szeretlek.de mondom.