Nos,az elmúlt napok arról szóltak,hogy összeszedjem magam és kibéküljek a barátommal...szakítottunk..de még is kibékültünk.Furcsa , igen, tudom nem valami határozott dolog ez, ...pedig az volt, határozottan szerelem.De mint jól tudjuk minden rossz és minden jó is egyszer véget ér, véget kell , hogy érjen, hogy utána jöhessen valami más. Így mozog a világ így élünk mi. Olykor fájdalmas a változás olykor pedig nem látjuk a keserűségtől a mézédes valóságot.

Szóval az történt , hogy miután kibékültünk..ismét jött a vita.Ez jellemzett minket és hiába, nem csak engem hanem őt is ez jellemezte,de ez most nem is fontos.
a fontos az, hogy valóban érdemes-e folytatni, van -e még erő abban aki egyszer már földre hullt vagy csak a filmekben létezik még a mindent eldöntő nagy ütés, ami végül tarolja az ellenfelet? Vajon mi is ellenfelek vagyunk és valaki győzni akar? Valóban van még remény arra, hogy az utolsó pofon egy életre szóljon?
Nem tudom, őszintén szólva nem vagyok biztos benne,de azért eddig mindig hittem benne és még valahol most is hiszek ,mert bár próbálok én erős lenni erősebb mint amilyen valójában vagyok,nem biztos , hogy ez elég.Reménykedem és abban hiszek amiben sokan nem, hogy ami egyszer elromlott az meglehet javítani,a mai világban az a trend hogy ami elromlott az cseréld le,mert megcsinálni a régit túl drága. De én régimódin hiszem, hogy ha egyszer valamit választottunk akkor az nem véletlen és legyen bármekkora hibája is ha még van rá esély, hogy működjön akkor működni is fog...csak meg kell szerelni. Senki nem mondta, hogy a szerelem olcsó,ó dehogy is, sem pénzbe sem érzelemben nem olcsó, igenis drága és meg van az ára az efféle boldogságnak,de hát egyszer muszáj áldoznunk rá,mert ha mindig mindent kidobunk....nem marad már semmi...

Üdv:Haley

Mikor már azt hiszed mindennek vége, és kezd szétesni a világ, hirtelen jön valami ami újra a magasba repít , fel-fel egész az égig a felhők fölé ahol már minden rózsaszín
A szerelem
A szerelem ami sokszor fáj, marcangol és kínoz,de mégis élvezed és legfőképp kell neked,mert olyan mint az "ínyed szerint kevert drog"....a véreddé válik és többé nem kínoz már a léte, csak a hiánya!

Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy velem.Az igazság az, hogy szükségem van rád még ha nem is mondom.Néha viszont ellöklek ,mert félek...félek, hogy bántalak.Néha futnék veled akármeddig, a világ végéig míg mezítelen talpunkat az óceán nem mossa....csak hogy veled lehessek. Néha viszont nem jó, hogy itt vagy, hogy nézel,mert úgy érzem elvársz tőlem olyat amit csak szeretnék,de nem tudok megadni.Néha utálom ahogy kinézel és kérdőn nézek,miért pont ezt veszed....de amint pólódról arcodra emelem szemem már értem, csodásan áll neked! A lényed kárpótol mindenért!
Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán, pedig lehet olyat tettél amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok ,azután megint ott a mosoly az arcomon.
Hát ezt nem bírod te. De megértem,mert én sem bírom! Nem jó egyik percben hite vesztetten ordítani, aztán pedig mindent eldobva kacajt csalni ki ajkadon. Nem könnyű,de én minden alkalommal,megteszem.....és tenném még százszor,de már kihagynám az ordítást,mert rájöttem.... kacagsz te magadtól is!

Lehetne egyszerű....de nem az. Lehetnék más, bárcsak más lehetnék,de nem vagyok. Emlékszel? Így szerettél meg, ahogy vagyok, és minden percben hittél benne....most ne hagyd elveszni csak azért ,mert én bonyolult vagyok.....az sem jó ha túl egyszerű, hisz mit csinálnál unalmas napokon?


Üdv:Haley

Sziasztok!
Haley Morgan vagyok. Azért hoztam létre ezt a blog-ot,mert, úgy gondoltam van pár kérdés az életben amire nem csak én , hanem Ti is keresitek vagy kerestétek a választ!
Nem ígérem, hogy megoldást adok minden kérdésre...szándékom nem is ez, talán inkább csak,hogy még jobban elgondolkodtassalak hogy magad találhasd meg a választ.....ahogy én is teszem.


Üdv:Haley


Bizonyára nem az első és sajnos korántsem az utolsó nő vagyok akit elhagytak, vagy inkább aki elhagyott valakit?
Sajnáltatásnak itt helye nincs, úgy hiszem a lényeg nem ott bújik meg, hogy mennyire tud fájni, mennyire bánt, sért vagy épp megaláz a helyzet, hanem , hogy mennyire tudtál szeretni?
Egy szakítás vajon minden eseteben rossz és fájdalmas? Nos, igen. Valakinek biztosan,de nem kell, hogy te légy az aki romokban heverjen és szíve szerint bármely megaláztatást kibírni csak, hogy visszakapja társát. Légy te az aki szembe néz a sorsával és örömmel tudja venni ha új utakat kereshet.
Na persze! Ez még jól sem hangzik. Nekünk nőknek igenis kell a dráma, a gyötrődés és egy kis fájdalom.Nem örökké persze,de addig igen is kell amíg át nem verekedted magad az exeden. Nem kell mindig emelt fővel átlépni a szennyes ruhakupacot...néha jobb ha rendesen mellé ülsz és színek szerint átválogatod. Valahogy ilyen lehet a szakítás is. Olykor jól esik vissza gondolni, emlékezni és szétnézni mit hagysz magad után, sírni sem szégyen , sőt.
Szakítani sosem könnyű és vigasz ként csak annyit mondhatok, hogy nem is lesz az.
De a lényeg tényleg az, hogy mennyire tudtál szeretni és mennyire vagy képes önzetlenül szeretni? Valóban szereted annyira, hogy elengedd ha már csak bántanád...

Valóban nem volt elég a szerelem?

Üdv:Haley