When I'm at the pearly gates
This will be on my videotape, my videotape
Mephistopheles is just beneath
and he's reaching up to grab me

This is one for the good days
and i have it all here
In red, blue, green
Red, blue, green

You are my center
When i spin away
Out of control on videotape
On videotape
On videotape
On videotape

This is my way of saying goodbye
Because I can't do it face to face
I'm talking to you after it's too late
From my videotape

No matter what happens now
You shouldn't be afraid
Because I know today has been the most perfect day I've ever seen.

http://www.youtube.com/watch?v=-kCKob1YKOU

TAKE this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.

I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?



Edgar Allan Poe

Könyvesbolt, bestseller listák. Ilyenkor általában kijön pár szezonális top námbör van, ami aztán az első 10 helyről nehezen eltávolítható. Coelho nagyátlagban tartja pozícióit, bár az isten Norbi hogy adjunk le 10 kilót két pillanat alatt, Norbi Update, Norbi -5 kg, a változatosság kedvéért Norbi Vallomások, vagy Norbi Update illetve az új Norbi Update vagy az Update 2007-en kívül ott van most a dobogó közelében a Méhkirálynő is. Nem Annácska kurválkodásaira akarok kitérni, meg lehet nyugodni. Nagy szám szokott lenni a Harry Potter, biztos helyen ott van még egy Daniel Steel is. Oh Yeah! És nini! Dr House? MI A FENE? Áh nem House egész borítót és a könyv gerincét is elfoglaló pofijával fémjelezett kórházsztorit tartunk a kezünkben, csak Hugh Laurie (Dr House-t játszó filmszínészmesterünk) könyvét markolásszuk, amely épp a bronzérmet bitorolja – legalábbis az Alexandra sikerlistáján. Szóval az ismerős arc. Ez a jó reklámfogás. Meg is vettem én is. De nem a 10csillagos kisügyes marketingnek köszönhetően, hanem mert tényleg olyan a regény, mint ahogy azt ajánlók is beharangozták: a Blöff és a Ravasz, az agy humorát nyújtó fordulatos kis krimisztori. Ponyva, vicces, lődözős, kommandózos, pont egy ilyen kis könnyed olvasmány kell egy komolyabb könyv (naná, hogy a Szép remények után) vagy csúnya gonosz esős szürkés napra. Nem csak magadat vidítod vele az tuti, hanem a vonaton vagy a buszon szemben/melletted ülőt. Garantáltan hangosan felröhögős olvasmány a javából!

Általában nem szeretem a nagyon csajos-punkos hangzást. Nem az Avril vonalra gondolok – bár őt sem értékelem – hanem az alternatívabb lánybandákra. Picit ilyennek érzem néhány dala alapján a Tegan and Sara duót, picit melankolikusabbnak, néha picit pánkabbnak, néha egészen nőiesnek, néha meg dühösnek…szóval sokoldalú is meg nem is… Nem néztem utána, mióta léteznek, honnan jöttek, mit akarnak, vagy hogy milyen elmebeteg hármas osztályozást dob ki rájuk a myspace csodás kategorizáló rendszere. Nyilván az indie-rock szócska szerepel a nevük mellett, megspékelve még valamilyen külön, specko osztályozással. Egy rajongó lehet, hogy most elküldene hozzá nem értésem miatt engem oda, ahova ilyenkor távozásra szólítjuk fel antipatikus embertársainkat. De ezt mind leszarom. A lényeg a zene, nem? Egy albumukat hallgattam igazán, mégpedig az Under Feet Like Ours ’99-es alkotást. Jó rég volt tudom, ki is dobtak néhány albumocskát azóta. Nekem mindenesetre bejön – most legalábbis… hangulat kérdése persze… de most ez van, ezt kell szeretni.


Mire kell odafigyelni?

More for me című dal (ez nagyon rendben van)

Meg a Hype című nóta (egyszerűen tökéletes a „there's more than blood that beats through my heart” sor)


És a nap, a hét, a hónap, az év…kérdése: Have you got some more deep inside of you?

Kronos Quartet a Művészetek Palotájában november 7. szerda 19:30

Jegyárak: 2200,- 3100,- 4500,- 5600,- Ft


Láttad a Rekviem egy álomért című filmet? Mert ha igen, akkor ismerned kell a Kronos Quartet vonósnégyesének szívbemarkoló dallamait, amelyet még emlékszem, Gyűrűk Ura trailerében, sőt a nemrégi Sunshine című sci-fi előzetesében is felhasználtak. Na, eszedbe jutott már melyik dalról írok? Szorul már a szíved? Az enyém igen.

A koncerten népzenei ihletésű darabokat játszanak majd, néhány tény: 30 éves a san-franciscói vonósnégyes, világhírűek, modernebb megközelítésben játszanak és hihetetlenül jók. A Rekviem dallamai tehát nem valószínű hogy felcsengenek majd, mindenesetre ritkaságszámba megy egy ilyen koncert…


A jegyem már megvan és a tiéd?

Michael Moore megint odamondta. Mit is? A Kóla, puska, sült krumpli és a Fahrenheit9/11 után most az amerikai egészségügyu rendszert fikázza ki elég velősen és mélyrehatóan persze csipetnyi összeesküvés elmélettel megszórva a témát és nagy adag manipulációval leöntve azt a Sicko című kétórás szösszenetében. Egészségügy… szívás. Szerintem mindenhol: lehet szarul csinálni, de van ahol még szarabbul csinálják, ilyen hely Amerika is. Ott ugyanis nem állami irányítás alatt áll, hanem a biztosító társaságok és gyógyszergyártók monopóliuma az, olyannyira, hogy a kanadai idős házaspár – a dokumentumfilm egyik jelenetében persze – nem mer átruccanni még egy napra sem a 10 mérföldnyire tőlük elterülő USA-ba anélkül, hogy még szülőföldjükön külön bebiztosítanák magukat (arra az esetre, hátha orrba találja őket csapni valaki véletlenségből, amely nemcsak egy monokliba, de rosszabb esetben a kórházi számla miatt akár több ezer dollárukba fájhat).

Szomorú emberi sorsokat vonultat fel Moore, elszontyolódik is a néző de rendesen ám: halott férj, halott kisgyerek, életek munkájának lerombolása - igen, ezek a biztosító társaságok jövedelem-csökkentő lépéseinek következményei. Könnyebb kísérleti fázisra, saját felelősségre vonatkoztatva visszautasítani a kórházi számlák kifizetését, mint megfosztania vállalatot a profitjától… oké nem a Vöröskeresztről van szó, ez van. Durva a rendszer, el is undorom tőle, sajnálom is az embereket, utálom is őket, mindezt a film első 10 perce után eléri az író, producer, rendező és nagyisten Moore. Ez egy „dokumentumfilm” lényege mostanában nem? Hogy elgondolkodtasson, hasson, ugye? Persze, minden amit érzékelünk, hallunk, látunk hatással van ránk, hogy a fenébe ne lenne, csak nem szeretem, ha szándékosan turkálnak az agyamban. Nem preferálom az Animal Planet „figyeljükahogyazoroszlánelkapjaavacsiját” stílusú dokukat, szépnek szép az állatvilág, az embervilág meg tud olyan is lenni, de inkább csúnya. Tudom én ezt magamtól is, láttam is már a Sicko első tíz percében, de ami a következő majd két órában jött és jött és jött az inkább manipuláció volt, mint dokumentum, amely az objektivitásra való törekvést (elérése alapból szerintem lehetetlen) hírből sem hallotta.

Moore megint áttér politikai térre, hiányolná is az ember, a legelső képkocáról is a jó öreg Bush haver mosolyog vissza (Fuck Bush), nagy spanok ám Moore-ral, jön is megint a korrupciós, összeesküvősös kormányellenes szemlélet. (Fuck Bush) Egyébként brilián manipulátor a kis kövér sapkás szemcsis riporter: mily meglepő, hogy az amcsi választások előtt jön ki megint a film, és Hilary Clinton egészségügyben elfoglalt szerepe is előtérbe kerül, mint az eü közfeladatok közé helyezésének huuuuge, de sikertelen támogatója. (Fuck Bush) Mert az államilag finanszírozott a tökéletes megoldás, így alakulhat ki paradicsomi helyzet a briteknél és a csigazabáló franciáknál. (Fuck Bush) Átlag, civil amerikai hazafiként két mogyoróvajas szendvics között a doku alapján már csomagolni is kezdenék, (Fuck Bush) hogy átköltözzek a nyugat-európai édenkertbe. Az orvosnak 1 millió dollárt érő kéglije van, a francia „átlagnak” meg a világ különböző tengerpartjainak homokgyűjteménye laupl a vitrinben. (Fuck Bush) (Fuck Bush) (Fuck Bush) (ezekért bocsánatot kérek, csak a film egy visszatérő elemét igyekeztem kiemelni)

Párizs belvárosa, szól a zsötem, a narrátori következtés: ez elérhető lenne Amerikában is. Naná, az értelmiség nyilván meg is valósította, mert, hogy bármennyire igyekezett átlagképet formálni, igencsak európai értelmiségiek létkörülményei kerültek bemutatásra. Oké, apró baki, amcsi kispolgár nem fogja észrevenni – bocsánatot kell kérjek ismét, átlag amerikairól nincs jó véleményem. De az már vérlázító szerintem, hogy közvetlenül szinte az Eiffel-torony mutogatása után a következő helyszín L.A. Dowtown… nincs szükség magyarázatra.

Végképp nem tudok felhozni semmilyen mentséget Moore remekére, amikor megindul 9/11-es kezelésre szoruló, most már beteg tűzoltókkal, a guantanamoi katonai központba hajóval, hogy orvosi ellátást követeljen, mivel az ott őrzött terrorista rabok híresen első osztályú kezelést kapnak. Most a Kóla, puska hatásvadász jelenetét, a konfrontáló, kérdőre vonó jelenetét ismétli, nem egy áldozat kislány fényképével a kezében a küszöbről, hanem most egy hajóról intéz szónoklatot. A betegeket még a nagyellenség Kubában is meggyógyítják. Bevallom itt egy könnycsepp majdnem kigördült a helyéről: az USA-ban 120 dollárért vásárolható méregdrága gyógyszert a beteg 9/11-es nő 5 amerikai centért megkapta a szigetországban…sokkoló, meg az is, ahogy a nő elsírja magát. Piros pont Moorenak, majdnem sikerült kicsalnia belőlem azt a könnycseppet! Na meg pár anyázást is percekkel később, mert aztán Moore bizonyítja, mennyire ember ő valójában. A legnagyobb Moore-ellenes honlap szerkesztőjének felesége megbetegedett, így a filmes támadása a kórházi számlák miatt lezárult volna, de egy titkos támogató 5000 dolláros csekkének köszönhetően az ellenkampányt szerencsére folytatni tudta az oldal készítője. A mecénás persze Moore volt, amit szerényen be is vall a záró képekben. Robin Hood meg elmehet a búsba Teréz anyával együtt.

Érdemes megnézni. Nem hülyeségekkel rukkol elő Moore, csak nagyon-nagyon rossz eszközökkel teszi azt. Nézd meg, alkoss véleményt, csodálkozz rá a világra, de ne engedd magad befolyásolni!

óvatosan beLIEve!