Persze ilyen is akad, nem is csak a diákok között. Itt van például K. atya, aki szerintem unalmában lett szerzetes, mert nagyon érdeklődött a lányok iránt. D. osztálytársnőmnek volt egy zseníliasálja, tudjátok, ami kis kukacokból áll. Kilógott a kabátja alól, mire K. atya megjegyezte: "Van kukacod? Hát nekem is". Ekkor hetedikesek voltunk. Később az ebédlőben futottak össze. K. atya: "Ülj ide mellém, mert különben nincs étvágyam. Van barátod?"

Sz. tanár úrral meg épp egy agykontroll rendezvényen futottam össze. Szerencsére jóban voltunk, különben beköptem volna ;-).

L. atya története meg az egész rendnek elég kínos volt. Nekünk tizedikben volt a magyartanárunk, miután a szülők leszavazták E. tanárnőt, aki az első három évben vitt minket. Nagyon szerettük, ha nem is érdekes, de magával sodró órákat tartott. Nem egészen élt ebben a világban: egyszer láttam a tanáriban, ahogy egy búgócsigát pörgetett az asztalán, és mindig úgy ment végig a folyosón, hogy az ujjával pöcögtette a lambériát. Az év vége felé (2003 május 26) bevallotta, hogy van egy barátnője, el fogja hagyni a rendet és az iskolát is. Mondta, hogy kérdezzünk. Nem mertünk semmi fontosan kérdezni, az a-sok bezzeg bedobták, hogy elmehetnek-e az esküvőre (ami persze azóta se történt meg, pedig meghalt a pápa, éljen a pápa). Aki utána jött magyart tanítani, arról beszélni se érdemes, azért majd fogok persze, csak nem ide tartozik. Szóval L. atyát sokan elítélték, a matektanárnő, akinek egyetlen baja volt az életben, hogy nőnek született, szóval ő azt mondta, hogy aki egyszer szerzetes lesz, az maradjon is az. Persze aki tizennyolc évesen lép be a rendbe, az ne csodálkozzon, ha később szerelmes lesz. Mi drukkoltunk L. atyának, tizennégy év volt köztük. A lány az osztályába járt, de már végzett. Valahogy megtudtuk, ki az, megnéztük a tablót. Egymás alatt voltak.

Na idefigyeljetek! Idemásolom a F.G. házirendjét, a honlapról töltöttem le. Ezt mindenkinek alá kell írnia hetedikes korában. Cselekvőképtelen emberek erősítik meg ezt a marhaságot... csak az érdekesebb részek:

Iskolánk minden tanulójának (érvényes tanulói jogviszonnyal) joga (én inkább kötelességnek nevezném, vagy legalábbis olyan jognak, amire a francnak van igénye), hogy:
1. Keresztény hitét, Szent Ferenc lelkiségét az iskolában megismerje és szerinte éljen.
2. Az istentiszteleti cselekményekben tevékenyen részt vegyen.
3. Törekedjék tudásának, műveltségének gyarapítására.
4. Látogassa az iskola létesítményeit (könyvtárat, számítástechnikai termet, tornatermet, stb.) használja azokat a berendezéseket, eszközöket, (műszereket, gépeket) amelyek tudását bővítik, érdeklődését kielégítik. (A látogatás rendje a termek bejáratánál.)
5. Részt vegyen a (nem létező) szakkörök, önképzőkörök, diákkörök munkájában, tanulmányi versenyeken (no, erről majd írok még), pályázatokon, vetélkedőkön, iskolai rendezvényeken (évfolyam szintű rendezvényeken, iskolai bálon stb.).
6. Tagja legyen az iskolai kulturális- és sportköröknek (énekkar, irodalmi színpad, tornászcsapat, kosárcsapat, sportkör, stb., hm, már amennyiben a sportkör vezetője engedi), vagy iskolán kívüli, de az iskola szellemiségével nem ellenkező társadalmi szervezetnek (például: a rockzenekar már ellenkezik).
7. Véleményt mondjon, közösségi érdeket szolgáló javaslatot tegyen. (Mások jogainak tiszteletben tartásával, DÖK keretében, igazgatónak szóban vagy írásban. Kérdéseire érdemi választ kap 30 napon belül.) Na khm, khm, khm, megint. Mondj igazat, betörik a fejed. DÖK pedig nem létezett, vagyis egyszer volt választás, és az első ülésen a tanárok elmagyarázták, miért nem fognak tudni semmit kiharcolni.
10. Tájékoztatást kapjon az őt érintő kérdésekben. Említettem már, hogy nekünk sose szóltak, ha bombariadó volt?
12. Válasszon 11. és 12. osztályban - érdeklődésének megfelelően - a felkínált emelt szinten oktatott tárgyak közül. Már amelyik elindul, ugyanis matek-bioszt például nem lehetett választani, mert mindkettő A fakt volt.
13. A tanulók nagyobb közösségét (ez a tanulói létszám 50%-ánál nagyobb létszámot jelenti) érintő kérdésekben az igazgató megkérdezi a DÖK véleményét. Mint már a DÖK-nél is írtam...
14. Viselje az iskola jelvényét.
15. Személyiségi jogait, emberi méltóságát tiszteletben tartsák. Jogainak sérelme esetén tanáraihoz, osztályfőnökéhez vagy az iskola vezetőségéhez fordulhat. Ismét a mondj igazat, betörik a fejed elv érvényesül.
16. Részesüljön rendszeres orvosi felügyeletben.
17. Tanulmányi kötelezettségének magántanulóként tegyen eleget. (Szülői kérvénnyel.)
18. Kérelmére független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.
19. Tanulószobán vegyen részt. (Szülői írásos kérvény alapján.)
Ez a három no komment. Soha senki nem próbálkozott vele.
20. Az iskolai oktatás során a diák által létrehozott termékek a diák tulajdonát képezik. Kivéve, amit a rajztanár vagy M. atya, a barkácskör vezetője, lenyúlt.
21. Naponta maximum 2 nagydolgozatot (témazárót) írjon, melyekről előzetesen tudomást szerezhetett. Persze kisdolgozatból, ami csak megnevezésben különbözik a nagytól, lehet naponta ötöt írni, főleg a félév végi hajrában. Egész éves anyagból feleltetés ebbe nem számít bele.

B) A TANULÓK KÖTELESSÉGEI

Iskolánk minden tanulójának éreznie kell, hogy a jogok csak azokat illetik meg, akik képesek azokat felelőséggel, a kötelességek teljesítésével összhangban gyakorolni. Ezért tanulóinknak kötelessége, hogy:
- tartsák meg az iskola fegyelmi és tanulmányi rendjét,
- közös életet szabályozó rendelkezéseket,
- végezzék lelkiismeretesen a rájuk bízott feladatokat,
- teljesítsék iskolánk szelleméből fakadó teendőiket.

I. FEGYELMI REND

1. A Budapest felől jövő 7 - 10. osztályos tanulók a HÉV-en a kijelölt tanuló kocsiban utaznak. A Margit-hídtól Pomázig csendben tanulnak, fejvesztés terhe mellett. A 11. és 12. osztályosok legkésőbb a tanuló kocsis HÉV-vel utazhatnak. (A Batthyány térről 7:00-kor indul). A tanuló kocsiban utazók a HÉV-állomásról a kísérő tanárok vezetésével rendezett sorokban jönnek az iskolába. Értsd: a matektanárnő vezetésével, aki kézen fogja a vak diákot, akinek ha cipőt kell kötni, kétszáz ember várja meg, mire végez.A felsőbb osztályosok önállóan, a gyalogos közlekedés szabályai szerint, a járdán a járókelőkkel szemben mindenkor udvariasan és előzékenyen viselkedve. Kivéve, ha C. atya vezeti a sort, aki intőt ad annak, aki bemegy a pékségbe, más útvonalat választ vagy kettő helyett hárman mennek együtt.
3. Minden tanítási óra kezdetére az osztályteremben vagy a szaktanterem előtt KÖPENYBEN (igen, még tizenkettedikben is, csendben kell várni a tanítás kezdetét.
10. Az iskolai munkaruha a névvel ellátott iskolaköpeny. Másfél centis piros betűkkel kellett ráhímezni, a legnagyobb májusi melegben is tilos volt levenni.


II. TANULMÁNYI REND

1. A tanulók a tanítási óra kezdetén és végén felállással és "Laudetur Jesus Christus" köszöntéssel üdvözlik a belépő vagy távozó tanárt és az esetleges látogatót.
2. Az első tanítási óra imádsággal kezdődik, az utolsó azzal fejeződik be.
6. A kápolna közelében ügyeljünk a csendre.
7. Az idegen nyelvi órákon való megjelenés azok részére is kötelező, akik az adott nyelvből előre hozott érettségivel rendelkeznek.

III. A KÖZÖS ÉLETET SZABÁLYOZÓ RENDELKEZÉSEK

2. A lányok és a fiúk elsősorban iskolatársak: a hivalkodó udvarlás iskolánk szellemével ellenkezik. A tanulók másik nemmel való kapcsolatát a keresztény méltóságból fakadó mértéktartás, tisztelet és felelősségérzet hassa át.
5. A közúti közlekedés szabályai mindenki számára kötelezőek. Az autóstop tilos. Tanév közben iskolába saját vezetésű járművel nem jöhet a tanuló. Ebbe a bicikli is beletartozik.

IV. A TANULÓKRA BÍZOTT FELADATOK VÉGZÉSE - A HETESEK TEENDŐI

2. Minden óra elején név szerint felsorolja a hiányzókat a következő bevezetéssel: Vigyázz, köszönj! X atyának / Tanárnőnek / Tanár úrnak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma: ..., hiányzik ... .

V. ISKOLÁNK SZELLEMÉBŐL FAKADÓ TEENDŐK

1. Tanítási napokon a reggeli diákmisén a megadott rend szerint az egyes osztályok, ill. évfolyamok vesznek részt. Nulladik órában voltak ezek a misék, és csodálkoztak rajta, hogy vannak, akik ellógják. Hetedikben még a nap közepére tették. Nem lett volna több értelme?
2. Évente több alkalommal az egész iskola közösségi szentmisén vesz részt.
3. Az évi három napos lelkigyakorlat, a karácsonyi, a húsvéti lelkinapok az intézet életének kiemelkedő eseményei. Ezekre komolyan készülünk és fegyelmezetten veszünk rajtuk részt. Értsd: totális szilencium.

4. A lányok és fiúk iskolai öltözete, megjelenése legyen ízléses és szolid. (Az én időmben csak eddig tartott a szöveg.) Iskolánk szellemével ellenkezik a feltűnő ruhák, kirívó hajviselet, bizsuk és ékszerek viselése, szépítőszerek használata.

5. Az ünnepi ruhához illő cipőt kell felvenni.
6. Mindenki ápolja az iskola jó hagyományait és őrizze hírnevét. Hupsz, én ezt most megsértettem!


VI. KIEGÉSZITÉSEK


2. Az épület ablakaiban való könyöklés és bámészkodás, tárgyak kidobálása, párkányon ülés, esetleg közlekedés a házirend megszegését jelenti.

Indokolt esetben az évközi érdemjegyek számtani átlagától eltérő érdemjegyet is meghatározhat a szaktanár.


EGYÉNI JUTALMAZÁSOK

- Szikra-díj: önképzésben, barátságban, segítőkészségben, vallásosságban kiemelkedő végzős tanuló kapja, osztálytársak és tanárok szavazata alapján, a ballagáskor. Elég szép pénzösszeg jár vele: a három osztályból egyet-egyet választottunk, és azok közül döntött a tantestület.
- Pro Schola-díj: az iskoláért végzett fizikai munkáért, a tanári kar szavazata alapján, a tanulmányok befejezésekor, a ballagáson.

Igazából miatta kezdtem el írni ezt a blogot. Már az általános iskolában figyelmeztetett az egyik tanár, hogy a F-ben is lesz egy H.(ő volt az, aki talált egy fél kiflit a tanári asztalon, ment a kukához, ott is volt egy, erre kihívta a hetest, és a jó pár napos kiflivel véresre dörgölte az arcát, miután kapott egy fegyelmit és nemsokára leadta az osztályt, de a mai napig ott tanít). Hamarosan rájöttem, hogy C. atya az.

Az egyetlen tanárom volt, aki mind a hat éven át elkísért minket (ugyan tizenkettedikben kapott egy hasnyálmirigy-gyulladást, és nagyon reménykedtünk, hogy talán most lead minket, de úgy döntött, végigviszi az osztályt az érettségiig), és egyben az az ember, akit életem során a legjobban utáltam. Ő sajnos szeretett engem, a felvételiből kifolyólag, de ezt a maga módján juttatta kifejezésre.

Később még írni fogok a házirend sajátosságairól, legyen elég annyi, hogy "szolid öltözködést" kívánnak meg, konkrétumok nélkül. Nekem volt egy ötcentis ezüstkarika fülbevalóm. Emiatt rendszeresen megkaptam a magamét, a legviccesebb még az volt, hogy "Oroszlánidomárok a szüleid?", amire egyszer mertem azt felelni, hogy igen, mind a kettő. Egyszer negyvenöt percen keresztül szekált ezzel, és amikor megpróbáltam azzal érvelni, hogy a házirendben semmi nincs a fülbevaló méretéről, úgyhogy ne hivatkozzon arra, rám üvöltött, hogy nincs "de", én ne vitatkozzak vele. Nagyon büszke voltam magamra, hogy az óra végéig nem sírtam el magam. Onnantól kezdve tudtam, hogy ha ez a fülbevaló van a fülemben, akkor számíthatok a cseszegetésre.

A rosszabb fele az volt, hogy néha olyankor is rám szállt, amikor fogalmam sem volt róla, hogy erkölcstelen a kinézetem. Volt például egy pólóm, amin egy kubai zászló volt. Erre az volt a reakciója, hogy ne reklámozzak egy olyan államot, ahol a kommunisták borzalmas kínzásokat végeztek az áldozataikon. Illusztrálásképp elmondta a karóba húzás módszerét, amit évente átlagosan ötször mesélt el. Vagyis, hogy egy bambuszrügyre ültetik a delikvenst, és az, ahogy felnő, átfúrja az ember beleit, aki néhány nap alatt kiszenved.
Szerintem azt kellett volna felelnem, hogy ilyen alapon keresztet se hordjon az ember a nyakában, mégis csak egy kínzóeszközről van szó.

Cikizte még a csomózott karkötőimet, a hosszú körmeimet ("majd beteszünk egy ketrecbe, ahol kukorékolhatsz-tojhatsz", a térd fölöttig felvágott szoknyámat, a rövid, zselézett hajamat, a Sailor Moon-os füzetborítómat ("nem biológiát tanítok"... Volt még egy húzása, azt nem tudom, tudatosan csinálta-e. Egyik osztálytársnőmről kiderült, hogy agykontroll tanfolyamot végzett. Erre azzal kezdett példálózni, hogy "Ha én hashajtós nyalókát adok az E.-nek (nekem), akkor nem ő lesz a hibás, hogy teletrottyantotta a nadrágját".

Egyszer nagyon kiborultam miatta, de úgy igazán. A dohányzás káros hatásairól beszélt. Elmesélt egy történetet egy családról, papa-mama dohányzott, volt egy lányuk, "kicsit hasonlított is az E.-re (rám)". Ezután előadta, hogy a lány áthívta azzal, hogy az anyja fuldoklik, vért köp satöbbi. A mama állítólag C. atya kezei közt halt meg.

Tőle kaptam az egyetlen intőt a gimnáziumi évek során. Az első alkalommal, amikor feladott egy kötelező olvasmányt (ilyen minden évben volt), az osztály zúgni kezdett, és persze én is. Én ültem az első sorban, erre elvette az ellenőrzőmet. Próbáltam neki írni egy bocsánatkérő e-mailt (a címét megadta még az első órán), mert nagyon meg akartam úszni az intőt. Erre válaszolt egy animációval: "Meg vagy elégedve a fizetéseddel?", igen-nem gomb, de a nem gomb mindig elugrik, ha meg akarod nyomni. Ha az igenre kattintasz, kiírja, hogy "akkor minden OK".

Nem csak velem volt kimagaslóan undok. Volt egy fiú, M., akinek meghalt az apja még 8 éves korában. A srác ennek megfelelően apai minta nélkül eléggé elkanászodott, pofátlan is volt, nagyképű is, de C. atya óráin azért meghúzta magát. Az óra elején imádkoztunk, és a srác gyorsabban mondta a szöveget, hamarabb a végére ért. Amikor leültünk, C.atya elkezdte nagyon szemét módon szidni, hogy aszongya: "Apád lát téged onnan fentről, akkor mit szól, szerinted tetszik neki, amit csinálsz?" Ez volt az egyetlen eset, hogy M. a szemünk láttára sírt.

Mindig örültünk, ha valaki mást kezdett cseszegetni, mert ez egyrészt azt jelentette, hogy "én ma megúsztam", másrészt azt, hogy addig sem törivel foglalkozunk. Ahogy haladtak az évek, egyre kevesebbet beszélt az anyagról. Ugyan minden évben ígérte, hogy jövőre kemény lesz a számonkérés, de ennek pont az ellenkezője történt. Hetedikben még négyes voltam töriből, mert 10 mondatot kért Nagy Sándorról, én meg 3 körmondatot írtam. Megkérdeztem tőle, hogy ha pontot tennék a vessző helyett, több pontot kapnék-e rá, hát "nem azon múlik". Egyébként az első órán közölte, hogy jobboldali, MIÉPes és politizál, továbbá hogy senki ne jöjjön azzal reklamálni dolgozat után, hogy "de az XY-nak ugyanezt el tetszett fogadni". Persze, előfordult, hogy Perszepoliszra, Perzsia fővárosára beírtam, hogy föníciai kereskedőváros, és elfogadta, de erre hivatkozva senki nem kérhette volna, hogy az ő hülyeségüket is fogadja el.

Hetedikben ki kellett dolgoznunk két érettségi tételt: Rómát és Egyiptomot. Azt akkor még C. atya sem tudta, hogy mire érettségizni fogunk, az ókori Kelet egyrészt nem képezi majd a vizsga anyagát, másrészt tételek sem lesznek, jön a kétszint, dübörög Bologna. Húszoldalas dolgozatot kellet benyújtanunk, én anekdotáztam, nyújtottam, ahogy tudtam, de hogy én ebből tanuljak majd, azt nem tudtam elképzelni. Egyébként emelt szinten érettségiztem töriből, egyes-egyedül azért, hogy ne C. atyánál szóbelizzek, aki úgyis ötöst ad, hanem végre mondja meg valaki, mit tudok. Utolsó évben előkészítőre jártam, ahol nagyon sok újat hallottam. 94%-os lett az érettségim, de ebben SEMMI szerepe nincs a F-ben töltött hat évnek.

C. atya kedvenc témái voltak: (zsidó) kommunisták, szemét Habsburgok, katonaévek (az akkori bélműködésének részletes elemzése kíséretében), a kereszténység elleni merényletek (reformáció, államosítás stb.), Medgyessy-Orbán tengely, dohányzás-alkohol-drog. Egyik történetének egy drogos srác volt a főszereplője, aki a vonat elé ugrott, és a darabjai levet eresztettek, úgyhogy lötyögött a koporsóban, amikor vitték. A körömrágásról úgy beszélt le minket, hogy elmagyarázta: hiába a vécépapír, azért valami csak alámegy, és hát ez van a körmünk alatt...

Dolgozatok alatt minimum vicceket mesélt, de néha énekelt is ("Az lesz majd a kéjes óra, mikor áll az akasztófa, és a gége megszorul, megszorul...". Ezt azzal magyarázta, hogy az érettségin és az egyetemi vizsgákon is mindig zavarni fognak minket (ilyet azóta se tapasztaltam, négy nyelvvizsga, négy írásbeli érettségi és kb. harminc felsőoktatásban letett vizsga alapján). Aki befogta a fülét vagy nem nevetett a vicceken, azt személy szerint szólította meg.

Tizenkettedikben lehetett tankönyvet használni a dolgozatoknál. A fél osztály már be se járt, mert félévtől kezdve semmi értelmeset nem tanultunk. C. atya beteg lett decemberben, de rendületlenül íratta a dogákat továbbra is. Egyszer az 56-os forradalom előzményeit kellett volna leírni, és állítólag mindenki egyest kapott, aki magát a forradalmati fejtette ki. Végig se olvastuk a kérdést, úgyis tudtuk, mire kíváncsi. Volt, aki tényleg egyest kapott, és ötöst, pedig én is a forradalmat írtam. Mondom, el se olvasta.

Hozzáteszem, hogy ő volt az iskola ombudsmanja. Hogy ezt mivel érdemelte ki, azt nem tudom. Ha ő imádkoztatott az ebédlőben kaja előtt, mindig énekelve kellett hálát adni. Eljárkált a diákság törzshelyeire kilesni, ki ül ott, ki dohányzik.

Álszent ember volt, aki kihasználta a csuhája hatalmát. Bízott a nagy ferences családban, nagyon vigyázott a kapcsolati hálójára (be is jelölt wiwen, csakhogy én nem igazoltam vissza), mindenkiről mindent tudott, és csepegtette is az infókat. Hát most én is csepegtetem róla.

1999-ben hatodikos voltam. Keresztény általános iskolába jártam, de már ott is éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Utáltam gyónni például, sose mertem elmondani a papnak, amit igazán bűnnek éreztem. Amiatt vezekelni, hogy "tiszteletlen voltam", "misét mulasztottam", "csúnyán beszéltem", elég röhejesnek tűnt.

Másodunokatestvéreim (vagy hogy van ez: szóval az én anyukám és az övék voltak unokatestvérek) jártak a F.G.-ba, és ők nagyon szerették, legalábbis ezt mondta az anyjuk. Ő volt az, aki nekem már elsős koromban kijelölte az utat: csak F., és semmi más. Anyukám biztos volt benne, hogy ha oda fogok járni, felvesznek az egyetemre. Nagyon fontosnak tartotta, hogy én diplomás legyek, mivel ő és az apukám abbahagyták az érettséginél.

Jó tanuló voltam, de amikor jelentkeztünk felvételire a F.-be, ez nagyon kevésnek látszott. Egy "kedves, fiatal testvérnek" tűnő fickó fogadott minket, és az igazgatói tárgyalóban kitöltött rólam egy papírt. Kérdezte, mit sportolok. Éppen hip-hop táncra jártam, erre kinyögtem, hogy művészi torna. (Még mindig jobb, mint hatévesen, amikor még meg se voltam keresztelve, és a katolikus iskola felvételijén nem értettem azt a kérdést, hogy "mi a vallásod?"

Küldtek egy levelet, amiben az állt, hogy "gyermekük számára a jelzett "tanulmányi verseny" időpontja...". Blabla. Abban az évben elvileg nem volt szabad felvételiztetni a gimnáziumokba, legalábbis a hatosztályosokba. Ezért nevezték tanulmányi versenynek. Tudtam, hogy matekból, magyarból, töriből és hittanból kérdezhetnek. Tanultam az ötödikes törikönyvet, mint állat, emlékszem, fájt a gyomrom tőle.

A felvételi jól ment, az egyik matekpéldánál nem tudtam, hogy kéne kiszámítani a háromszög területét, mert valami bonyolult ábrába volt beillesztve, hát szépen lemértem a vonalzómmal, alapszor magasság per kettő, és kijött a jó eredmény, amit a szüleim otthon kiszámoltak nekem. Hozzáteszem, a matektanárom már két hónapja nem tanított nálunk, mert "beteg volt", vagyis a kisfiát készítette fel a F. felvételijére. Mindketten bejutottunk.
Na de ne szaladjunk előre. A szóbeli felvételin találkoztam először C. atyával. Mindjárt azzal indított, hogy "Óránként négy embert tudok leszóbeliztetni, ennél egy jobb van, a C. atya, de az én vagyok". Szegény, gondolom, hatvanadszor hallotta tőlem a Walesi bárdokat, amit megtanultam memoriternek. A hittanfelvételi annyiból állt, hogy egy lángos csillagot ábrázoló képről kellett elmondanom, mi jut róla eszembe.

Mindegy, februárban kaptam egy levelet, amelyben "örömmel értesítenek"... Szóval bejutottam. Kétszer harmincnégy embert vettek fel, fele-fele arányban fiúkat és lányokat. Mivel kevesebb fiú jelentkezett, nekik kevesebb pont is elég volt.

A F. ben igazából két felvételi követelmény van: nagy család, és keresztény család. Én egyke vagyok és hitüket nem gyakorló református szüleim vannak, tehát nekem a tudásommal kellett pótolnom a származásom hiányosságait. Három-négy osztálytársamnak már a szülei, testvérei is oda jártak, őket nem lehetett kihagyni a névsorból. Egyikünk apja asztalos volt, mindent ő csinált az iskolában, ami fából volt. A kislány megírta a felvételit, aztán behívták a pótfelvételire, hogy talán ott értékelhetőt produkál. Mit tesz isten (, bejutott.
Volt egy vak osztálytársam is, nála ugye szó se lehet felvételiről meg követelményekről, egy beszélgetés után átvették a Vakodától. Majdnem minden évben bukásra állt valamiből.
Szóval lett egy "elit, válogatott" osztály, ahová két irányból folyt a versengés. Akkor még több, mint kétszeres volt a túljelentkezés, ma már alig tudnak összehozni egy osztályt évfolyamonként. Ez nagy örömömre szolgál egyébként.

Elöljáróban közlöm minden Nyájas Olvasómmal, hogy ez a blog szigorúan terápiás jellegű, és nem napi tapasztalataimat rögzíti, hanem iskoláim falain belül szerzett élményeimet.

Úgy érzem, hogy más és talán jobb ember lennék, ha fel tudnám dolgozni és el tudnám engedni az ott szerzett sérelmeimet. Érzékenyebb vagyok az átlagnál (egyszerre áldás és átok), és sok mindent szenvedésként éltem meg, amit mások talán apró bosszúságnak látnak.

A bejegyzések a szentendrei Ferences Gimnáziumról szólnak, ahol 1999-től 2005-ig tanultam. Később lehet, hogy a Külker Főiskoláról is fogok írni, ahol most tanulok. A neveket rövidíteni fogom, de aki ismeri az illetőt, úgyis ki fogja találni, kiről van szó. Nem vádaskodni akarok, hanem megszabadulni a rossz érzéseimtől.

Ha valakinek ezek után még kedve van olvasni, ám rajta!