Na sziasztok. Csakúgy véletlenül eszembe jutott, vajon megvan-e még az a bloblo-blogom amibe régen írtam... és igen, megvan, nem töröltem! Közben kicsit vissza is lettem röpítve az idöben, vissza 16-17 éves koromba... és most megjött a kedvem, hogy újra elkezdjek itt írni. Nem azért mert nagyon jók ezek a régi posztok, a legtöbb eléggé szokványos meg ilyesmi, de azért van az egészben valami üditö egyszerüség. Jah, és elöre megmondom, hogy külföldön nöttem fel, tehát valószínüleg nem mindig teljesen, hm... korrekt vagy megszokott a fogalmazásmódom. És a billentyüzetem sem magyar, tehát nem tudok hosszú ö-ket meg ü-ket írni, hacsak nem kezdek mindenféle másolással-beillesztéssel babrálni, és ahhoz most nincs kedvem. Na, most hogy jövendö nyelvi hibákért elnézést kértem, lehet folytatni.

Most már kiköltöztem a szülöi otthonból és éppen Svédországban járok egyetemre. Elsö félévben müvészettörténetre jártam, most pedig irodalomtörténetre, és a jövö évben is irodalmat fogok tanulni. Más ami még érdekel ezen a területen: tudománytörténet, filmtörténet/filmkészítés. Tehát lehet, hogy mondjuk jövö tavasszal majd valami ilyesmibe is beleszimatolok. Az, hogy mi lesz belölem ne kérdezze senki, mert egyelöre nem tudom.

Ami az érdeklödési körömet illeti, továbbra is az irodalmat, régi müvészetet, régi zenét szeretem - új nagy érdeklödés 16-17 éves korom óta: filmek. Különösen a némafilmek. És ezzel valszeg életem végéig kisebbségben leszek...

Lesz még több bejegyzés is, de azt hiszem ezt itt most befejezem. Jah, és ezeket a förtelmes smiley-kat nem fogom használni -----

Tegnap péntek, ami mindig jó
Nagy kávézás a Fekete Macskában, ezúttal jött néhány új ember is, többek között egy elsős lány akivel a múlt héten ismerkedtünk meg. Nagyon jó volt, bár nekem korábban kellett otthagyni a társaságot, egy opera miatt, ami ezen a kis szigeten újdonság, és elég nagy feltünést keltett. Három kisebb opera volt, nagyon jók, egy Mozart, egy Geoffrey Bush-tól (50-es évek, tök jó zenéje volt és egy Franz von Suppé, " A szép Galathea", ami eléggé sokkoló volt, mert a törékeny szobor-szépséget egy negyvenes, tokás, fonnyadt karú, iszonyatos hangú nő játszotta!! Mégcsak a hangja sem volt jó!!! Az a fajta borzalmas ordibálás amit az emberek gyakran utánoznak amikor meghallják az opera-szót...
Ha nem komoly dolog, azt lehetett volna gondolni, hogy paródia!! Nem értem mit gondoltak ezek. De a férfi énekesek igazán jók voltak.

Holnap este pedig Evával és Nene-vel (eredetileg Irene, becenév, ejtsd. Néné ) és megnézzük a Szex és New York-ot. Leginkább Eva rajong érte, én csak maximum 5 részt láttam a sotozatból..

Úgy éreztem, itt az ideje megint írni valamit. Igaz, ebben a szürke blogtömegben, aminek tagja vagyok, úgysem kapni sok kommentet, dehát ez van... valaki talán olvassa.
Ma kezdtem el a második évemet a gimnáziumban, eddig minden jó Pénteken kávézás a barátnőkkel, tehát megy minden mint szokásosan. Olvasok, csellózok, írok. Jelenleg Monteverdi zenéje a kábítószerem, és türelmetlenül várom "Az udvari orvos látogatása" (svédül) c. könyvet (svéd író, Per Olov Enquist írta), amit a minap rendeltem. Rakok be ide egy képet róla, ha másnak is megjön a kedve az olvasáshoz




A nyári szünet jó volt, lustálkodtam, olvastam, de most mégis jó megint visszatérni az iskolai életbe, jó, hogy vannak szabályok, rutinok, ilyesmi, és a napi ritmusom is vissza lesz pofozva, nem az van, hogy fél egykor alszom el aztán délután egykor kelek...

Most ismét A parfüm-ről szándékozok írni, de ezúttal nem a filmről, hanem a könyvről.
Időnként rám jön a mánia, és akkor teljesen belehülyülök valamibe (lásd Marie-Antoinette...), mint pl. ebbe a regénybe.
Fantasztikus könyv. A cselekmény lélegzetelállító és csodálatos, az író mesterien kezeli a nyelvet.
Ez az egyetlen könyv (+filmváltozat) amire azt mondom, hogy mestermű (egy szó amit nem szívesen használok, mert kb. minden második filmről, könyvről azt írják azok a szerencsétlen kritikusok, hogy "mestermű" ), de muszáj rá azt mondani.
Ahogyan a fiatal parfümista Grenouille a 18. században, egy szép napon kitünő szaglásával megérzi a szépség (szeretet) illatát, és utána megszállottja lesz ennek az illatnak, és úgy érzi, mindenáron konzerválnia kell (innen a cím)...
Hátborzongató történet, de nagyon ajánlom. Akik mondjuk nem szeretik a bizar, gusztustalan részleteket, azoknak nem ajánlom.. Vagy, de igen, mert el fog varázsolni az illatok (és szagok) világa.
A legkülönlegesebb korleírás amit valaha olvastam, és rádöbbentett arra is, hogy szagok nélkül mennyivel üresebb lenne a világ (szerintem nem is lehetne élni úgy).

Ma tölti be a tesóm a 13-at. Amint hazaértem gratulálok neki, és megkapja az ajándékát!
Amúgy most a baráti körben nyugalom, hál'istennek eltünt az a furcsa hangulat...
Amúgy csak szenvedek, rengeteg a tanulnivalóm, jövőhéten kezdődik a vizsgaidőszak...
És este pedig próbám van a zenekarral...
Hát igen. Nem lehet mindig szép az élet.

Ha nem csal a memóriám, a minap azért panaszkodtam, hogy olyan eseménymentes mostanában az életem. Hogy minden rendbe jött, jól érzem magam a bőrömben és végre nincs konfliktus. Azt hiszem azzal fejeztem be az egész bejegyzést, hogy lehet, hogy mégiscsak szükség van arra a konfliktusra. Nos, e szavaimat megbánom, mert itt van. A konfliktus. Méghozzá a leggközelebbi baráti körömben.
Annyi volt az egész, hogy vasárnap ismét a Szofinál voltunk mindannyian és a filmprojektjét tervezgettük (amiből, ismétlem, szerintem nem lesz semmi). Az a fő. hogy az egyik barátnőmnek be kellett ugrania a városba ebédet venni, és ezt mindenáron 4 óra előtt, így hát mondtuk, hogy menjen nyugodtan, majd mi várunk rá.
És elment.
És alíg telik el 5 perc, a másik két drága barátnőm elkezdik kibeszélni. Igen!
És én már sejtettem, hogy ez be fog következni, nagyobb társaságban ez így van, de alíg akartam hinni a fülemnek. Próbáltam valahogy beleszólni, de a vége csak az lett, hogy komoran hallgattam.
Aztán tegnap Szofia valamiért kritizálni kezdte e barátnőmet amikor az nem volt ott. Már ez nem tetszett, mert ennek a kritikának is olyan "kibeszélő" jellege volt.
Nagyon nem szeretném ha ez így most folytatódna, hogy a vége az, hogy ki lesz közösítve. És ez még korábban nem is volt.
Ha valaki tesz még egy hülye megjegyzést a háta mögött, azt hiszem majd vége a passzív hallgatásomnak.