Végre megjött az én buszom is felszálltam és leültem. Nagy bőrkabátban és kapucnis pulcsiban voltam és bámultam kifelé az ablakon olyan üres szemmel mintha már halott lennék.
De nem voltam halott csak bambultam, nagyon szeretek bambulni, viszont nem szeretem, ha megzavarnak bambulás közben. Ott ültem és ábrándoztam mindenféléről, leginkább egy nőről, akivel a délelőtt folyamán munka közben ismerkedtem meg. Normál testalkat, szőke haj feszes fenék (legalábbis annak tűnt), olyan jó negyvenes és van két gyereke. Két lány olyan tini korban lehetnek. De gondolom már ki is találtad miről fantáziáltam, igaz.
Milyen jó lenne elkapni az anyukát pár fordulóra, aztán a lányokat és végül így együtt mindenkit, mint egy nagy szép családban. Beteges egy fantázia meglehet de nekem bejött.
Olyannyira bejött, hogy merevedésem, támadt és kényelmetlenül lefeszítette az alsógatyám a szerszámomat. Aztán felszállt valami kiscsaj. Nos biztosan állíthatom ilyen ronda teremtést még életemben, nem láttam. Úgy ült le, hogy jól szemügyre vehessem. Lentről kezdtem nézelődni. Gyakran teszek olyat, hogy megnézem az emberek cipőjét, miközben utazok a buszon, villamoson, sokszor öntudatlanul is előjön. Neki fekete koszos sportcipője volt.
Nagyon sok mindent le lehet szűrni abból, h valaki hogyan bánik a cipőivel. A legtöbb, amivel találkozni szoktam egyhangú kopott és szürke, akár csak azoknak az embereknek az élete, akik viselik ezeket. Nem a magas lóról beszélek de szerintem a meglátásaim ***** jók.
Na szóval a cipő után valami nadrág, meg egy rövid szoknya lehet látni, hogy full kínai gagyi.
Na ilyen szakadt kiscsaj, érdekes biztosan szegény is, arról, hogy látom kínai gagyi olcsó szerkóban, villog, arra következtetek, hogy nincs pénze. Mintha meg kéne vetni azokat, akiknek nincs semmi pénzük, ez nem helyes de mégis undorodom ettől a furcsa lénytől.
Nem csak azért mert csóró de a kinézete is visszataszító, el is fordultam és bambultam tovább ki az ablakon.
Végre határút végállomás. Leszállok, és sietősen veszem az irányt a földalatti felé, sorra elhaladok az emberek mellett, mintha csak bokszmérkőzésen lennék. Jobbra csövesek meg akarnak ütni a szagukkal, elhajolok, balról egy részeg, szó nélkül továbbmegyek. Odaérek a lépcsőhöz, lerohanok, megállít egy BKV ellenőr a bérletem, kéri, felmutatom, elenged, továbbrohanok és ez így megy minden nap, rohanás a melóba, edzésre, haza. **** kivan történhetne már valami

Végre hazaértem. Már nagyon untam magam, érdekes nap volt illetve úgy fogalmaznék, hogy nem volt a legfényesebb napom, na jó. Szar nap volt. Ha visszagondolok a napom legszebb perce az volt, amikor edzettem. Illetve volt még. Neked elmesélem. Minden reggel felkelés után hokizok az ágyban de, van úgy, hogy a zuhany alatt is. Akár van barátnőm akár nincs ez afféle rituálé nálam. Volt, hogy ez kimaradt és egész nap feszült voltam meg ideges.
Szóval két fajta dolog történt velem, ami igazán tetszett, az edzés és a reggeli hoki.
Este hazafelé a 66.-os buszmegállóban várakoztam. Arra eszméltem fel, hogy elment és én meg sem mozdultam. Lent a teremben találkoztam egy sráccal, aki 16 éves és most nyert egy bajnokságot fekve nyomásban valami 100 akárhány kg-ot nyomott ki. Kis pöcs létére ez nagyon szép eredmény. Szóval ott álltam és végiggondoltam az egész napomat, nem volt túl izgalmas… de hát ilyen az élet vagy nem?
Gondolatban elszaladtam magam elől és elképzeltem mindenfélét
Ekkor jött egy gyerek és megszólított.
-Hé te!
-Hahó!
-Süket vagy, hé öcsi!
Hú bazzeg ez hozzám beszél, mi a ****t akarhat, villant át az agyamon.
-Tessék. –feleltem (pedig azt kellett volna mondanom, hogy a ***** anyád vagy valami hasonló igazán barátságosat)
-Van egy cigid?
-Neharagudj de nem dohányzom.
-Öjhh. (és szó nélkül továbbment.)
Legszívesebben szétvertem volna azt a pofátlan pofáját. Vagánykodott, játszotta a lazacsávót, fel s alá sétálgatott mintha direkt engem akarna bosszantani. Tudom te is, voltál már így, hogy szétbasztad volna valakinek a fejét, ne is tagadd. Ami viszont végleg betette nálam a kulcsot az a turházás volt. Amikor megszívta az orrában lévő taknyot, felállt a szőr a hátamon bazzeg ezt a köcsögöt, fortyogtam magamban. Hirtelen oroszlánnak képzeltem magam, és amikor a cica felborzolja a sörényét úgy nekem is égnek álltak a pihék a tarkómon. Minek kell ezzel a tirpákkal itt álldogálnom, nem bírtam tovább.
-Gratulálok!
Mondtam neki épp, azután ahogy a zöld massza a betonnak csapódott.
-Mi van?- kérdezte
-Nagy arcod.
-Nem kéne beszólni.
-Miért is ne szólhatnék be neked, kinek hiszed magad te kis köcsög? (meglehet nem volt igazam de, kit érdekel)
-Szerencséd, h megjött a buszom, mert különben szétcsapnálak…
-Erre nem tudom, h mitől de nagyon durván elkezdtem nevetni, ő elment nekem meg jó kedvem lett.