Érzés

Muszáj kibeszélnem magamból dolgokat és mivel senki sem hallgat meg, így max leírhatom. Egy pár hónappal vagyok túl egy 4,5 éves kapcsolaton, amiben sok szép dolog történt, na jó rosszak is történtek. Nem vettem észre a szemem előtt végig játszódó eseményeket, igazából semmit sem vettem észre. Egy nap felkeltünk és minden rendben volt egész nap, sétáltunk, szerelmeskedtünk, beszélgettünk, éltük az életünk; aztán este kérdeztem valamit, pontosan már nem is emlékszem, hogy mi lehetett az, de a lényeg csak ezután következett. Közölte, hogy ő már nem szeret, már régóta nyomasztja ez az érzés, hogy ő már nem úgy szeret, mint rég. Mondanom sem kell, hogy ez szíven szúrt, nem tudtam, hogy miért mond nekem ilyeneket és hogy mi történt, hiszen minden rendben volt. Át beszéltünk egy éjszakát, de úgy hogy végig bőgtük az egészet és hajnalra az én ruháim, és dolgaim már össze voltak csomagolva; képtelen voltam akár egy perccel is tovább maradni mellette, mélységesen megbántott. Reggel felhívtam anyámat, hogy hazaköltözöm. És elindultunk, természetesen hazaköltöztetett. Utána hónapokig még csak nem is láttam, ha beszéltünk azt is ritkán tettük, és nem is volt vmi tartalmas. Próbáltam elfelejteni, hiszen nagyon szerettem, de nem nagyon ment, minden rá emlékeztetett és bármit csináltam ő jutott az eszembe. Egy pár hónapra a hazaköltözésem után meghalt a nagymamám; aki a mai napig nagyon hiányzik. Lehet, hogy ott hibáztam, hogy, kevés barátom volt ezért természetesen felhívtam és elmeséltem neki, hogy mi történt.Próbált megnyugtatni, de vigasztalhatatlan voltam. Összetörtem, az én kicsi világom összeomlott. Eljött a temetés napja és a szívem mélyén reméltem, hogy meglátom a temetőben, de nem így lett. Minden nappal egyre rosszabb lett, nem tudom feldolgozni a hiányt. Különösen ha egyéb problémákkal is társul, itt most anyagiakra gondolok, apám elvesztette a melóját és most az egész család szarban van..... Ezért melót kezdtem keresni, természetesen nem jött össze, elkezdtünk beszélgetni az ex-xel (mert ezek után már csak így fogom emlegetni); és fura mód megnyugtató volt és más sokkal másabb, mint régen. A órákat beszélgettünk napokon keresztül és vmi megmozdult bennem. A mai napig nem tudom hogy mi volt az, de vmit éreztem. Nem hiszem, hogy még szerelmet, de talán szeretetett, nem tom. Megkérdezte, hogy nincs e kedvem találkozni vele, eljönni hozzá és hülyéskedni egy kicsit, sokat gondolkoztam rajta mielőtt igent mondtam, mert nem tudtam ez az egész hová vezethet. De végül is eljöttem hozzá; sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk, persze nem is bírtuk féken tartani a hormonjainkat, szóval szeretkeztünk is. Amit akkor még kis hibának gondoltam......vagy mégsem???..... Mivel nem találtam melót, így felmerült benne, hogy esetleg ide költözhetnék hozzá, hogy itt sokkal több esély van arra, hogy találjak is vmit; belementem........Szóval most itt "élek" vele a régi közös otthonunkban és munkát keresek. Az érzéseimet nehéz körbe írni. Van bennem mindenféle. Jó is és rossz is. Minden nap ő melózik, én meg itthon ülők és ha állásinterjúra kell mennem akkor megyek, de különben csak takarítgatok, néha főzők és semmi egyéb. Ő eljár a haverjával bulizni és csajozni. Zajlik az élete, néha rosszul esik, hogy ő csajozik, nem féltékenységet érzek, hanem mintha irigy lennék rá, azokért a dolgokért amiket ő megcsinálhat én meg nem, és ez most nemcsak a csajokra vonatkozik, habár én a pasikat szeretem.....Néha, úgy érzem, mintha még mindig vonzódnék hozzá, habár azt mondja hogy ezt ő is érzi, és úgy fogalmazta meg, hogy egy kölcsönös vonzás mindig lesz közöttünk hiszen ismerjük a másikat és tudjuk mi az ami érdekli és mi az amit akar. Én ezt nem így gondolom, mi már nem ismerjük egymást és fogalma sincs arról hogy mit is akarok valójában, és ez amiat van mert én magam sem tudom hogy mit akarok. Sosem tudtam, mindig csak sodródtam az árral. És hogy ennek mikor lesz vége azt nem tudom......Megbeszéltük, hogyha valamelyikünk elkezd többet érezni a másik iránt mint barátság azonnal szól és onnantól kezdve minden megváltozik. De honnan tudhatom hogy mit is érzek valójában??? Passssssz. Néhány napja távolságot tart és kizár minden gondolatából és érzéséből, feleslegesnek érzem magam, és egyedül, már nem beszél meg velem semmit sem. Nem tudom az okát, de ha megkérdezem hogy érzi magát a válasz annyi: Jól. Hát ebből nem fogok rájönni az igazságra, de ma elhatároztam, hogy megkérdezem, hogy zavarja e hogy itt vagyok nála, vagy hogy mégis mi baja van valójában??? Igen ezt fogom tenni.