NoSzTaLgIa

Élj a mának! - Mondják az emberek.De azt elfelejtik,hogy eszerint élni a legkevésbé sem egyszerű.A felnőtté válás nehezíti meg leginkább,hogy kiteljesedhessek.
Nekem szárnyaim vannak,és repülni akarok,de nem tudok...
Most msn-ezek egyik legjobb barátosnémmel,és valahogy szóba kerültek bizonyos dolgok,amiken ha tudnék,változtatnék.Csakhát nemtok,mert előrefele kell élni,és előre kell nézni,nem pedig hátrafelé.De arról megfeledkezik mindenki,hogy az,ami történt a múltban,annak a folytatása a jelen.
Vegyük alapul az eddigi életemet.nem tagadom,hisz felesleges.Nap mint nap szembe kell néznem a lenéző szemekkel,a sajnálkozó arcokkal,mert itt vagyok,19 éves lány és még csak most vagyok harmadikos a gimiben.Szégyenlem,de az az igazság hogy nagyon sok minden meg sem történt volna,ha nem ismételtem volna ennyiszer egy osztályt.Sohasem ismertem volna meg életem szerelmét,és sohasem jöttem volna rá,hogy az életben mennyi minden múlik azon,hogy kik a barátaid.
Alapjáraton okos vagyok,csak sajnos borzasztóan lusta.És nagyon hamar feladom.nem törődök a következményekkel.És ennek most ez lett a vége.A saját osztályfőnököm azon fáradozik,hogy megbukjak minél több tantárgyból.A saját osztályfőnököm...És még van bőr a képén nekem jópofizni.Útálja az embereket,utál minket:a saját osztályát.Az ilyen minek megy tanárnak?
Mondjuk,a mi sulinkban alapból kerülendő.
Első ránézésre a tanárok és a diákok is kedvesek,de ha jobban megnézzük őket akkor rájövünk,hogy nem mind arany,ami fénylik.Sok a pedofil,és sok az olyan ember,aki arcra és lóvéra megy.
De ha megint harmadikos kell legyek,inkább sulit váltok...
Így is ég a pofámon a bőr.
Az logikus,hogy ennek kell következnie?Az ember a saját sorsának a kovácsa?Létezik végzet?Minednnek úgy kell lennie,ahogy a nagy könyvben megvan írva?De honnan tuggyuk,hogy ha valami megtörténik,az a vakszerencsének köszönhető e vagy valóban a sors útja...?
Gondolkoztam rajta,hogy vezetek egy tárgyilagos naplót,de nagyon zűrös az életem,és ha bárki megtalálná,annak nagyon csúnya vége lenne.
Megaztán...Még ez a magány is kikészíti az életemet.Másfél éve egyedül vagyok,nincsen barátom.Nincsen pasim,akire számíthatnék,aki szeretne,és elhalmozna szeretettel,akinek megfoghatom a kezét,ha félek a sötétben,aki akkor is mellettem van,amikor senki más.Aki velem ébred,velem kel,és csak engem szeret.
Minek is álmodozom,hisz úgysem jön össze soha semmi.
Kapcsolataim 90%-ában valamelyik rosszakaróm bekavar,így aztán egy kapcsolatom sem volt,amiben boldog lettem volna,de még csak amiből lehetett volna is valami,nem lett semmi,akármennyire szerettem volna,mert szintén bekavartak.Most is itt tartok:halál szerelmes vagyok egy olyan srácba aki nem szeret,mert akármi is volt köztünk,bekavartak...
Jajj,valaki segítsen...Mert kezdek teljesen kikészülni,és ez valami baromi xar így....
Nah mára ennyi....
Nah pá....