Hellóbelló annak aki véletlenül elolvassa az írásomat!
Nem tudom mit írhatnék így az első bejegyzésembe. Lehet, hogy be kellene mutatkoznom, hogy ne csak úgy hoppp beleess az életembe....ami (szólok előre) nem valami izgalmas. Mégsem írok hosszú bemutatkozó szöveget, hiszen nekem sem lenne kedvem elolvasni hogy kinek mi a hobbija, hány állatot tart vagy hogy mit eszik reggelire, ebédre vagy vacsorára. Annyit rólam, hogy egy 16éves önmagát kereső tini vagyok hatalmas hangulat változásokkal fűszerezve
Most jön a hopppp.
Leírom a hűdeizgalmas tegnapi napomat....azért a tegnapit, mert ugye ma még nem igazán történhetett velem semmi
Na lássuk csak, délben keltem fel mivel előző nap semmit nem aludtam a szemét kis szúnyogok miatt, akik most is a fülem mellett röpködnek és összevissza csípkednek
Magamhoz tértem és 3kor kimentem az egyik barátnőmmel talizni, akit elég ritkán látokugyan, de mégis jól el tudok vele beszélgetni, ezt csupán azért írtam le, mert van sajnos egy másik már barátnőnek nem nevezhető egyén akivel szintén ritkán találkozok de ha véletlenül mégis összefutunk nem nagyon tudok miről beszélgetni vele...
Még annó egy éve megfogadtuk, mi aztán nem felejtjük el egymást soha az új suli és barátok miatt... hát elég rendesen megtörtént a felejtés...
Na de térjünk vissza a ma délutánomra. Annyit sétáltunk, hogy azt éreztem már a végén, hogy szinte leszakadnak a lábaim. Nagy kólássörösdoboztnyitópöcök gyűjtő lázban szenvedek, szal a sétánk során innen-onnan összeszedtünk pár ilyen pöcköt. Megérte elviselnem a séta által okozott lelki és tesi sérüléseket a pöckök miatt!!
Lelki sérülés: láttam azt a srácot akibe szinte bele voltam zúgva tavaly nyáron

Ha próbálnám esetleg kiverni a fejemből, rögtön meglátom és jááááj olyan rossz érzés fog el. Na de sebaj, már nem is érdekel...de tényleg....nem is tudom mi tetszett benne...egyáltalán nem is az esetem...nem mintha lenn esetem... na jó mind1 őt és ezt a témát most hagyom, mert eléggé bele vagyok már fáradva...
Testi sérülés:fáj a lábam!!
Anitával(csak h nevén nevezzem a gyereket) való találkozásunk és szenvedésünk után haza ugrottam, gyors zaba és már repültem is legjobb barátnőmhöz akivel órákig tudok dumálni egyetlen már 10szer lerágott témáról
Kimentünk a térre és leültünk a barnapadunkra. Menő csávók, plázabitchek jöttek-mentek...mi meg ültünk, dumáltunk és röhögtünk

Általában ha vele vagyok mindig felvidulok...na jó azért nem mindig. Együtt elég antiszociálisak vagyunk...talán ezért nem vesznek néha emberszámba se minket...
Annyira rossz érzés amikor például köszönök valakinek és nem hajlandó visszaköszönni....de még csak rám nézni sem...
Semmi érdekfeszítő nem történt velünk... na de majd holnap remélem fog! Egész nap csövelni fogunk a városban
Remélem bővül majd a barátiköröm egy-két érdekes emberrel
Azt hiszem zárom soraimat. Holnap(vagyis ma) majd leírom milyen fantörpikus dolgok történtek velem a csövezés során
Cupppp mindenkinek!
Desdemona Machbeth