Hát újra itt és újra írok ide miért is ne... bár megfogadtam hogy nem teszem mert valamiért itt nem tudok úgy kibontakozni mint máshol ahova írok. Ennek is bizonyára meg van az oka, mint mindennek. Mi is az ami foglalkoztat mostanában?? jó kérdés... igazából sok minden túl sok minden ahhoz képest hogy elötte semmi sem foglalkoztatott mindent untam és nem voltak emberi kapcsolataim sem, olyanok amelyekkel foglalkoztam volna mert azt éreztem hogy érdemes bízni a másikban. Végre nem érzem magam kívül állónak egy társaságon belül és ennek örvendek nagyon.
Az életmódom és hozzáállásom is elég sokat változott. Eddig próbáltam felkészíteni magam a felelősség teljes életre, lehiggadni meg ilyenek. na ez nem sikerült. Rock&roll nyomom. Buli sokszor egy héten, alkohol, tánc, férfiak és nők is néha szóval durva. Néha feltámad bennem a szégyen érzet, de aztán el is múlik gyorsan mert igzából semmit sem szégyenlek semmi olyat nem csinálok amit jogosan elítélhetnének. Legalábbis szerintem. Én pl. szeretnék egy kapcsolatot de a legtöbb fiú a környezetemben nem. hát akkor mi mást tehetnék... ja azt nem tudom hogy írtam e de a másik fele akiket meg megismerek általában külföldiek és ők meg csak rövid ideig vannak itt szóval.... velük meg azért nem megy. Bár van itt egy kivétel amin őszintén elcsodálkoztam. Tavaly szigeten összeismerkedtem egy svájci sráccal. Utolsó nap volt nem gondoltam hogy lesz belőle valami. Aztán kiderült hogy még marad egy hétig ugy hogy találkozgattunk, beszélgettünk sokat. Még mindig ugy gondoltam hogy haza megy és vége. De aztán ősszel visszajött egy hét megint, ismét azt hittem ennyi. Elment. Aztán hívott és írt és utoljára most nem rég, nem is vártam volna... magyarul írt hogy reméli hamarosan láthat. Teljesen le vagyok döbbenve. Eltellt lassan több mint fél év és még mindig gondol rám... fura. Nem igazán tudom mit lehet ezzel kezdeni. Amugy meg közben volt egy francia aki mindig csak azt hajtogatta hogy túl komplikált az élete. Hm... kinek nem az. De azért írogat hogy látni szeretne meg ehhez hasonlók. Megragadott benne valami, de tartom magam. Szeretői státuszról nem álmodom, a végén még többet éreznék tudom...
ja igen és ott van a német srác is akivel utoljára sikerült összejönnöm. na az is vicces. Elég sokszor találkoztunk bulikon és folyton flörtöltünk meg beszélgettünk. Tánc az fontos nekem és vele lehetett táncolni elég jól. Aztán nem rég volt egy házibuli és ott összejöttek a dolgok, ittunk is na mindegy nem ez a lényeg. Vele töltöttem el életem legőrültebb és legfelszabadult hajnalát. Bár a kívülállók szemében valószínüleg randalírozásnak tűnhetett az utcán.
A végén kijelentette hogy neki egy héten háromszor van szüksége szexre, de nem akar kapcsolatot. Aha mondtam nem probléma. miért is lenne ezek után vele se lesz semmi.
Az az érdekes hogy mindíg ilyeneket fogok ki és mindig a végén közlik, pedig szex az soha sincs. Csak kezdek reménykedni meg ilyenek és ezért mindig szarul érint. Csak tudnám mit csinálok rosszul...
ja és mindeközben meg szerelmes vagyok egyre inkább, vagy nem is tudom hogy nevezzem. Az a fiú (magyar) úgy érzem hogy csak ő és senki más, mind szellemileg , ja testileg nem tudom... de ilyet még soha senkivel szemben nem... nem tudom ő az akivel nem tudom mi van mi lehet, mi lehetne. Egyenlőre barátság. nem akarom ezt elrontani. Félnék hogy mi van hogy ha én neki nem és akkor lehet hogy eltávolodnánk azt meg nagyon nem akarom... de már kevésbé szenvedek. Mert inkább nem felé billen a mérleg nyelve. Nem is hisz a szerelemben, kapcsolat ellenes, ráadásul valami idióta csaj nem rég megint belerúgott egyet ugyhogy ismét csak kikészült. két választási lehetőség van. Vagy jön valaki aki más és elfelejtem őt, vagy ő és senki más. fene tudja. Ez van pasi fronton. Ez az egy amit nem beszélek meg senkivel ill. még van más is. Ki kell ereszteni néha a fáradt gőzt ugyebár, nem akarok aszott kóró lenni vazze!!!!!! na ennyi mára. Rinya rinya hátán...

nem baj, lesz zsír bicóm. ez már valami

JóÉG! állati bonyolult itt az élet vagy csak engem sokkol ez a sok izé, meg ahogy túl van bonyolítva, blog az nem csak azt a célt szolgálná hogy leírd ami van ehhez képest itt én megszenvedtem érte és most is csak azért írok mert van valami felület ahova lehet. Írás függő vagyok, ja komoly ez már betegség... legalábbis nálam. Biztos azért mert nem beszélek túl sokat de valahogy azért ki kell adni magamból ami bennem van. Mert ami bennt marad az csak emészt és emészt és emészt míg a végén ki nem rohad minden ott belül és akkor csak támolyogsz mint valami holdkóros rothadó belsővel és üvöltenél és gyülölnél mindent és mindenkit ez pedig nem jó sem az illetőnek mondjuk nekem vagy tök mindegy aki benntartja ami benne van sem pedig a világnak és a többi embernek. Ja.. hát szóval ez van és állati hogy ma viszonylag jó kedvem van mert általában nincs, azt mondom hogy depressziós vagyok pedig nem is. Csak könnyebb azt mondani mint elmondani hogy mi is a bajom, igazából én sem tudom. Még az is előfordulhat hogy tényleg depressziós vagyok, vagy mániákus depressziós az inkább illene. Bár egy barátom szerint egyszerűen csak romantikus vagyok. És itt most a tévedések elkerülése végett nem rószaszín felhőkre kell gondolni vagy ehhez hasonlókra... az irodalmi korszakra és azok főbb jellemvonásaira. Végletes vagyok minden végletes. Eléggé felemészti az embert egyébként...
na jó hát ez az első nem volt túl összeszedett de leitattak és fáradt is vagyok szóval ezek miatt nem lehettem irodalmibb hehe